Szent István Kórház

Szent István Kórház

Tudom, már nagyon régen voltam kórházban, de bevallom őszintén kicsit megrémített ez az influenza-járvány. Meg a legtöbb kórházban látogatási tilalom is van és gondoltam, nem fogok tudni bejutni mindenhova. Sajnos igazam lett, a Szent István Kórházban is több részen látogatási tilalom táblával találkoztam. A Szülészet, Nőgyógyászat és
Nőgyógyászati Onkológiai Osztályon is, pedig a kórház honlapjának tanulmányozása után ez keltette fel legjobban az érdeklődésem. Ugyanis itt alternatív szülési módszereket is választhat a várandós kismama, és több népszerű fórumon olvastam elégedett kismamákról, akik ebben a kórházban hozták világra gyermeküket. Többek között: rendelkeznek vízben vajúdáshoz szükséges medencés vajúdóval, valamint víz alatt használható telemetriás kardiotokográffal. A vertikális szülés módszereit is alkalmazzák a várandósok kívánságának megfelelően, szülőszék használatával. Modern szülőágyak segítségével a szülési pozíciókat a szülő nő igényei szerint is sokoldalúan változtatják.

Sajnos képekkel nem szolgálhatok a medencéről és a leírt eszközökről, mert mindenhová még nekem sincs szabad bejárásom. J. Úgyhogy kezdeném is a kórház általános bemutatását. A kórház nagyon könnyen megközelíthető, csak metróra kell szállni és a nagyvárad téri megállónál leszállni. Már a metró aluljáróban nagyon jól ki volt táblázva, hogy merre kell elindulni. Az épületen már első látásra látszik, hogy nem egy mostanában felépült kórházról beszélünk. Valóban a XVIII. század elején épített első kórházak egyike.

Ahogy átmentem a bejáraton, egyből egy útmutató tábla fogadott. Ha pozitív dolgokat kéne mondanom a kórházról, ez az elsők között lenne. Teljesen logikus az elrendezése, és a kitáblázottság kitűnő.

Az épületek között egy nagy park található, azt hiszem ez is egy nagyon pozitív dolog, mivel nem szabad elfelejtenünk, hogy a kórház a belvárosban van, ráadásul a Nagyvárad tér környéke a dugóktól sem mentes. A friss levegő viszont mindenképpen kell a betegeknek. Itt jegyezném meg, hogy teljesen elégedett voltam az utak felszórásával is nagy hó idején. A betegek nincsenek kitéve újabb baleseteknek a kórház területén belül.

Sajnos az épületeken belül már nem voltam ennyire elégedett. Sok kicsi váróval találkoztam, a járó-beteg ellátásnál is. Szerintem ezen fejleszteni kellene, mivel nagyon sok beteg volt kénytelen, állva várakozni. A WC-k állapotáról már ne is beszéljünk. Se WC-papír, se szappan. A legtöbb helyen nyitva volt az ablak, ami szellőztetés szempontjából jó, de télen, amikor kinn fagypont alá süllyed a hőmérséklet nem túl kellemes így használni a mellékhelyiségeket. Ráadásul volt olyan hely, ahol külön kulcsot kellett kérni hozzá a nővértől.

Az épületekben nagyrészt tisztaság uralkodott, és a hőmérséklet is kellemes volt, tehát a fűtéssel se spórolnak. Külön kiemelném, hogy itt először találkoztunk külön kultúrházzal, ahol könyvtár és gyermekmegőrző, „Óvoda” is volt.

Ami nagyon-nagyon megragadta a figyelmemet, az az volt, hogy az egyik várónál a tűzcsap szekrényének kulcsát külön kell elkérni a főnővértől. Ami tűz esetén nem túl praktikus. Sőt, elképzelem, hogy a nagy fejetlenségben a főnővér lenne az utolsó, akit megtalálnánk.

Alapvetően egy átlagos magyar kórháznak minősíteném a Szent István-t. Lenne mit fejleszteni, de a dolgozók kedvesek voltak velem. Jó irányba halad, de az uniós színvonalhoz még sokat kell tenni.

Tovább »

A 2008-as Év Kórháza verseny 2. helyezettje

Úgy döntöttem a hét elején, hogy a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjába látogatok el. A médiában – főleg tavaly – már sokat hallottam arról, hogy a Szívközpont nyugat-európai színvonalnak megfelelő körülmények között gyógyítja az oda beutalt betegeket. A kórház, amely a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának önálló egységeként 2003. január 1-jén nyílt meg –, két épületből áll. A Városmajor utcából tudunk bemenni a régebbi épületbe, míg a modern klinikai épületet a Gaál József utca felől tudjuk megközelíteni a legegyszerűbben. (Egyébként a régi épületből is átjuthatunk az újabbikba egy nagy kerten keresztül).

Internetes nyomozásom során megtudtam, hogy az újabb épületet tervező Dr. Finta Józsefet Építőipari Nívódíj Elismerő Oklevéllel tüntették ki. Ezen nem is csodálkozom, nekem is tetszik a modern stílusú épület!

Először a régebbi épületbe mentem be, hogy ott tartsak terepszemlét. Rossz döntés volt délelőtt menni, mert rengetegen voltak a folyosókon, a várótermekben. Emiatt sajnos fotókat sem tudtam készíteni.

A régi épületben sétálva tisztaságot tapasztaltam mindenhol, még a vécékben is, ahol a kilincs sem hiányzott az ajtókról, és WC papír is volt!!! Itt nem töltöttem sok időt, mivel nagyon sok beteg volt az épületben, fotózni sem tudtam, és hajtott a kíváncsiság, hogy minél hamarabb láthassam a modern épületet, amelynek felszereltségéről már sok jót hallottam. Az Acsádi utcán gyalogoltam fel a Gaál József utca sarkára. Hát, mit ne mondjak, jó kis emelkedő vezetett fölfelé. Igazi bemelegítő egy szívterheléses vizsgálathoz. Sőt, egy idős embernek már ez önmagában egy szívterheléses túra, mire felér ezen az utcán. Még szerencse, hogy nem csak ezen az útvonalon lehet odaérni, de nekem automatikusan erre vitt az utam. Miután végre felértem, bementem az épületbe. Rögtön jobb oldalt egy üvegajtó mögött található a porta, ami inkább recepcióhoz hasonlít. A portás nem egy üveggel elkerített fülkében ül, hanem egy recepciós pult mögött. Rögtön, ebben a helyiségben van a járóbeteg-rendelés várója. Ez egy rendkívül kellemes hangulatú váró: növények, vízautomata, tévé. Éppen a Spektrum tévé egyik állatos műsora ment, mikor körülnéztem. 5 perc múlva jöttek a mentők és egy lélegeztetőn lévő beteget hoztak hordágyon, csövek lógtak ki az orrából. Ilyenkor, ahogy az lenni szokott rögtön az futott át az agyamon, hogy sohasem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Nem szeretném, ha valaha ilyen állapotban vinnének kórházba. Dehát, sajnos sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ez rám többszörösen is igaz, hiszen, akit már egyszer transzplantáltak, annak több betegséggel, egészségügyi problémával kell szembenéznie.

A betegváró után a földszinti folyosón mentem tovább. Itt oktatótermek, előadók találhatóak a SOTE hallgatói számára. Mindvégig tisztaságot tapasztaltam, a vécében is.

Unokatestvérem egy hete járt a kórházban szívpanaszai miatt EKG-n, terheléses vizsgálaton, ultrahangon. Őt kérdeztem tapasztalatairól. Fruzsina (az unokatestvérem) szerint az adatokat felvevő hölgy nagyon készséges és jókedvű volt. Ugyanígy a terhelést végző hölgy is. A vizsgálat után lehetősége van a vizsgálatra érkezőknek lezuhanyozni, felfrissülni egy külön helységben, mielőtt felöltözne. Biztos vannak ilyen jó körülmények máshol is, de én még nem hallottam ilyenről hazai viszonylatban. Az EKG és az ultrahang vizsgálat is nagyon jó hangulatban telt, az asszisztens és az orvos is barátságosak voltak, alaposan végig lehetett velük beszéli mindent, válaszoltak a kérdésekre…

Információgyűjtésem során megtudtam, hogy a központ nagy előnye az az MRI laboratórium, amelyet egy évvel ezelőtt helyeztek üzembe. Egy olyan készülékről van szó, amelyből csak pár darab van Európában!

Fentiek fényében érthető, hogy az Év Kórháza tavalyi versenyén miért az SE Kardiológia központja végzett a második helyen. Megtaláltam az idei szavazás állását: eszerint a Központ jelenleg a harmadik helyen áll.

Tovább »

Kórház, amelyben Európa otthon van!?

Minden bejegyzésem előtt szeretek utánajárni a kórházak történetének. Ezért általában az adott kórház honlapján nézelődöm. Eddig ezzel nem is volt semmi gond. Nem mondom, hogy hiper-szuper modern honlapokat láttam, de a célnak megfeleltek. A Szent Imre Kórház honlapján akadályokba ütköztem, mivel a honlap egész egyszerűen nem működik!  Ez azért elég nagy probléma, tudom, hogy nem minden az internet, de valljuk be a legtöbben már a telefonszámokat is onnan nézzük ki.

Annyit sikerült kiderítenem, hogy a kórház „szlogenje” a következő: Kórház, amelyben Európa otthon van. Ezek alapján még jobban odafigyeltem, vajon tényleg megfelel-e ennek az állításnak a kórház. Persze ezt többféleképpen is lehet értelmezni, én most a minőségi színvonalra fektettem a hangsúlyt, mint a többi kórház esetében is.

Ismerőseimtől hallottam, hogy a Szent Imrét nemrég felújították, új szárnyakat hoztak létre benne. A munkálatok még mindig tartanak, ezt a kórházban sétálgatva figyelhettem meg. Nemcsak a zajokból lehetett erre következtetni, hanem mindenfele munkásemberek szaladgáltak, és a gépek is működtek. Érdekes volt ez a kettős hatás az épület falai között sétálgatva, hol modern berendezéssel, hol régi kopott falakkal találkozott az ember.

A felújított rész kétségtelenül nagyon szép.  Modern sorszám rendszer van, minden ajtó tetején van egy kijelző, ami azt mutatja, hogy épen melyik beteg mehet be. Így legalább nem tűnik teljesen reménytelennek a várakozás. Mindenki meg tudja becsülni körülbelül mennyi idő után, kerül sorra.

Ez a kórház is elég nagy alapterületűnek számít. Szintén szép környezetben helyezkedik el, bár a park sokkal kisebb, mint a Szent Jánosban volt, de legalább van. A bejáratnál egy nem túl nagy tábla fogadott a kórház alaprajzával. Benn minden épületben újabb táblát találtam, amin fel volt sorolva mi hol található. A kórházban van ruhatár is. Ez az első hely ahol találkoztam ruhatárral. Nagyon jó ötletnek tartom, mennyivel könnyebb úgy rendelésre menni, hogy nem kell magunkkal cipelni a felesleges cuccainkat, amit benn úgyse tudunk sehova se letenni.

Az épületben nagyjából tisztaság volt, egyedül a lépcsőház volt nagyon mocskos. A WC-k esetében nem tudom kategorikusan kijelenteni, hogy jó, tűrhető vagy rossz állapotban voltak. Több WC-t is megnéztem az épületen belül. A modern, már felújított szárnyban teljesen kulturált volt a WC, a minősége nyilván jó, azonban a tisztasággal már itt is jelentős problémák adódtak. Ez azért is fontos, mert ha a nemrég beszerelt értékekre nem vigyáznak, akkor hogy várhatjuk el, hogy máshol tisztaság legyen. WC-papír itt se volt. Kíváncsi leszek, lesz-e olyan kórház a túráim során, ahol találkozom ilyennel.  Amikor benyitottam, erős cigi szagot éreztem, amiről elsősorban nem a kórházban dolgozók tehetnek, de azért oda lehetne erre is figyelni, hogy kiküldjék azokat, akik dohányozni akarnak. A régi épületben a szokásos állapot fogadott, az ajtót nem lehetett bezárni, a tisztasággal szintén jelentős problémák adódtak. Ellenben pozitív dolognak tartom, hogy a WC nem csak egy lyuk volt, hanem elég tágas és fényes volt.

A tábla alapján először a Bártfa utcai épületbe próbáltam eljutni, hát nem volt könnyű eset, de fogjuk rá, hogy egy kis figyelemmel meg lehet találni. Néhol még hiányoznak az irányítótáblák, kézzel volt a falra írva hányadik emeleten járok. Ezután a K épületbe akartam eljutni…na ez volt a nehezebb ügy. Megkérdeztem az egyik biztonsági őrt, hogy merre induljak el. Nagyon segítőkész volt. Kicsit meg is lepődtem, mivel ugye konkrét célom nem volt, de ő folyamatosan azt kérdezgette, hogy de kihez szeretnék eljutni, mert akkor jobban tudna segíteni.  (máskor kinézek egy doktort, a biztonság kedvéért :-) ) A K épületbe egy alagsori folyosón keresztül jutottam el. Lehetett volna az udvaron keresztül is, de szeretem bonyolítani a dolgokat, na meg hajtott a kíváncsiság. A folyosón sétálva elgondolkodtam tuti jó helyen járok-e. Olyan volt, mint egy személyzeti átjáró.

Nagy nehezen sok-sok kanyar után eljutottam a K épületbe. Ez is egy új része a kórháznak. Itt már csak kellemes csalódásban volt részem. A személyzet kedves volt, az épület modern és kellemes hangulatú. A váróteremben bőr! fotelek szolgálták a betegek kényelmét.  Azt kell mondjam, ha újra beteg lennék (remélem nem leszek) ide bármikor szívesen eljönnék.

Portást nem nagyon láttam az épületen belül, de lehet, az iránymutatás funkcióját a ruhatáros is el tudja látni. Utólag bánom, hogy nem kérdeztem meg tőle valamit, de majd legközelebb.

És hogy a szlogenről mi a véleményem egy ilyen túra után? Jó úton van a Szent Imre a fejlődésben, de az európai színvonalért még sok mindent tenni kell. Itt jegyezném meg, hogy mi is Európához tartozunk, de nyilván Nyugat-Európára gondolt a szlogen megalkotója.

Tovább »

Boncoljunk Újra!

Eltelt több mint egy hét, itt az ideje egy újabb kórház „felboncolásának”. Ezúttal a budai Szent János Kórházat néztem ki. Sok ismerőstől hallottam, hogy a kórház nagyon szép helyen van, jó a levegő és hatalmas. Bevallom, kívülről párszor már láttam, de a mai túra után azt kell mondjam, hogy minden képzeletemet felülmúlta a nagyságát illetően.

Most is a délelőtti órákban indultam el. A megközelítése elég egyszerűnek bizonyult. A Moszkva tértől  59-es vagy 61-es villamossal mindenki könnyedén eljuthat a kórházhoz kicsit több mint 10 perc alatt.

Nem húzom tovább, jöjjön a leírás. Besétálva az ajtón a porta fogadott. Már az első pillanatban látszott, hogy itt nem modern épületekről van szó. Nagyon hangulatosnak találtam az épületeket, valamint a hatalmas parkot. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy jó-e az, ha egy beteg az ágyban fekve fákat és virágokat lát. Arra a döntésre kellett jutnom, hogy igen. Nekem mindig jobb lett a kedvem, ha  a betegágyamból kinézve az ablakon fákat, zöldet láttam. Nagyon fontosnak tartom, mivel egy újabb motiváció arra, hogy minél előbb meggyógyuljunk. Ebben a kérdésben, azt hiszem a János kórház jelentős előnnyel indul a többi kórházzal szemben.

Első dolgom volt, hogy kitaláljam, hová próbáljak eljutni. Kinéztem az andrológiát, de végül a dombon felfelé mégis a belgyógyászat felé vettem az irányt. Már első ránézésre megállapítottam, hogy nem kicsi épületről van szó. Sok beteg várakozott a váróban, levegő nem sok volt. Viszont kellemes hőmérséklet volt az épületben. Legalább a fűtéssel nem spórolnak. Itt is, mint az előző kórháznál a WC volt az elsődleges szempont… Hát nem volt egyszerű megtalálni. Az első emeleten észrevettem egy táblát, miszerint még egy emeletet kell gyalogolnom azért, hogy használhassam az illemhelyiséget. Ha ezt nézzük, akkor ez nem túl praktikus.

Bevallom a múltkori eset után lélekben már felkészültem arra, hogy mi fog várni. Ehhez képest kellemes csalódás ért, ami a szagokat illeti. Nem mondom, hogy jó illatok terjengtek, viszont bűz sem volt. Az állapotok azonban itt se voltak sokkal jobbak, mint az előző kórházban. Nem volt se WC-papír, se kéztörlő. A WC fedele hiányzott, az ajtót nem lehetett bezárni, de legalább tiszta volt.

Ezután kíváncsiságból megcéloztam a kórház legmagasabb pontján fekvő tüdőklinikát. Még szerencse, hogy elindultam felfele, sok érdekes dologról maradtam volna le. Hozzá kell tennem, hogy mire felértem nagyon elfáradtam. El se tudom képzelni, hogy ide egy beteg ember mennyi idő alatt érne fel. Útközben felfedeztem, hogy az épületekre még a régi táblák vannak kirakva.

A tüdőklinikát megtalálni már közel se volt olyan egyszerű.

Át kellett mennem legalább 3 épületen. Kétszer eltévedtem…A kitáblázottság nem volt teljes. Kicsit olyan érzésem volt, mintha visszamennék az időben az épületek között mászkálva. Miután egy régi kórházról van szó a legtöbb épület állapota borzasztó, omladozó falak, megrepedt ablakok.

A nővérek segítőkészek voltak, amikor útbaigazítást kértem. A várókban kicsit kevésnek találtam a székek mennyiségét, sok betegnek állnia kellett.  

A kórház infrastruktúrájával teljesen elégedett voltam, rögtön a bejáratnál egy újságárussal találkoztam, a kórház területén van egy kávézó, valamint egy büfé is. Az árakat kicsit magasnak találtam, 180Ft volt 2 dl narancslé.

Tovább »

Lássuk az első áldozatot!

 

Tovább »

Szervátültetett vagyok

Tovább »